Azt hiszem még gyerek voltam amikor utoljára szerettem a sárgát. Akkor azt üzente ez a szín, hogy minden napfényes, boldog, ragyogó. Amolyan gyerekes örömöt tükrözött. Aztán arra emlékszem, hogy a '90-es években mindenkinek a nappalija sárga lett, mert a fehér unalmassá vált, és valahogy kézenfekvő volt, hogy a szüleink a napsárgával jelezték, elhagyták a konfortzónájukat, és bizony vagánysárga lesz a ház... :D
Az én dacom valahol itt kezdődött el, hiszen amit csinálnak a szülők, az gáz :D
Felnőttként, vagy ahogy mondom, hosszantartó fiatalságom alatt rájöttem, nekem valahogy vissza kell csempésznem az életembe ezt a színt. Így találtam rá pár éve a mustársárgára, ami télen sem üvölt bele az arcomba, hogy "nincs nyár!!"
Muszáj volt beszereznem a kedvenc fonalamból egy ilyen színt.
Aztán egy évre rá rendeltem egy gombolyagot mégiscsak, amiből csináltam egy fejpánt, sapka 2:1-bent. Ez egy sima cső, amit ha akarok félbehajtva fejpántnak használok, ha akarom, akkor kibontom, a végét begumizom, és egy laza sapit kapok.
Nagyon meleg, és egyáltalán nem szúr. Ez mindig egy nagyon kényes téma nálam, sok gyapjúval dolgoztam már, és a legtöbbje engem "zaklat", bökdös, hiába érzem, hogy pihe-puha, mégis egy idő után, vagy azonnal jelzi, hogy nem leszünk barátok.
A fonal: 1001fonal (összesen 5 gombolyag) malabrigo rios frank ochre
A tű amivel kötöttem a sálat: 4.5
A sapihoz valót 4-essel csináltam, mert szorosabb kötést szerettem volna.
Riosból sosem elég, majdnem minden színét feldolgoznám.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése